A sisakos kaméleon
(Chamaelo calyptratus) viselkedése

KezdőlapKezdőlap
TerráriumTerrárium
HőmérőHőmérő
HigrométerHigrométer
AlomAlom
ÁgakÁgak
NövényekNövények
VilágításVilágítás
ItatásItatás
EtetésEtetés
TáplálékTáplálék
VitaminVitamin
ViselkedésViselkedés
SzakirodalomSzakirodalom
LinkekLinkek
A sisakos kaméleon tartása nem
egyszerű feladat.
Ahhoz, hogy megfelelő körülményeket
teremtsünk számára, ismernünk kell a
viselkedését, szokásait. Itt csak egyetlen
nőstényen szerzett tapasztalatainkat
fogalmazom meg, de természetesen a
szakirodalmakban közöltek is mértékadók.

Mivel a mi nőstényünk körülbelül fél éves
korában került hozzánk, így a legfiatalabb
példányok viselkedését én is csak elmesélés-
ből és a könyvekből ismerem. A frissen
kikelt állatok azonnal tudnak járni, enni és
inni. A kis kaméleonok itatása mindenképpen
a növények leveleinek permetezésével
történik, az etetés pedig újszülött tücskökkel
és muslincákkal. Fiatal korban egy
terráriumban több egyed is tartható, de
egy-két hónap elteltével már el kell különíteni
őket, mert folyamatosan versengenek a
területért és a táplálékért.

A kaméleonok négy pálcika lábbal rendelkez-
nek és egy hosszú farokkal, ami csak kissé
vastagabb a lábuknál, viszont ugyanolyan jól
tudnak vele kapaszkodni. A lábakon öt ujj
található, melyek 2-3 arányban összenőttek
minden lábon és az így kialakult ujjkötegek
egymással szembe fordítva állnak, tökéletesek
a kapaszkodásra. Nyugalmi állapotban a
farok spirálszerűen fel van csavarodva,
mászás közben pedig úgy működik, mint egy
szőlőkacs. Hihetetlen, de a farka leghegyével
is képes a teljes testsúlyát megtartani. Alap-
állapotban nem mászik az állat rossz helyekre,
de ha menekül, vagy a hormonháztartása
felborul, akkor vigyázzunk, mert szenzációs
a mászóképessége. Természetesen a sík
üvegen nem tud felmászni, de az ujjai végén
kis karmocskák találhatók, így amibe azokat
vagy a farka végét meg tudja akasztani, az
már jó támpont a mászáshoz. A kaméleonok
farka nem nő vissza, ha az állat elveszíti és az
állat nélküle nagyon korlátozottá válik a
mozgásban, szóval ha van más háziállatunk,
ne engedjük össze a kaméleonnal.

A szemeken az alsó és felső szemhély össze-
nőtt, csak egy lyuk van a pupilla előtt, így
gyakorlatilag egy blende alakult ki, ami a kép
élességét növeli. A két szem egymástól
teljesen függetlenül, teljesen körbe mozgathatók,
így gyakorlatilag csak egy kis területet
takar ki az állat teste a látómezőből.

Visszanéző kaméleon
A kaméleont hátulról sem lehet észrevétlenül becserkészni.

Fiatal nőstény kaméleon
Fiatal (fél éves) kaméleon nőstény. Még kissé alultáplált...


Az ivarérett állat viselkedése: Éjjel alszik,
mint a bunda. Nappali ragadozó, sötétben
egyáltalán nem lát. Különálló hallószerve
nincs, így csak a testével érzékeli a
rezgéseket, nyugodtan lehet mellette beszélni,
zenét hallgatni és tévét nézni normál
hangerőn, nem fog felébredni. Alvás közben
az állat színe világosabb az aktív időszakban
látható színénél, így könnyen megállapíthatjuk,
hogy már alszik-e. A kaméleonnak van
kedvenc ága, ahol esténként elalszik, bár
időnként változtatja ezeket a helyeket.

A napkeltével ébred minden esetben. Ha nem
így történik, akkor nagy baj van, ez
valamilyen betegségre utal, forduljunk
állatorvoshoz. Ébredés után a kaméleon
napfürdőt vesz, ezért elindul a magasba,
minél közelebb a meleget adó spotlámpák
felé. A napfürdőzéshez kissé felfújja
magát és a szakirodalom szerint ilyenkor
sötétebbre változtatja a színét. Ezt a mi
állatkánk nem teszi. Miután kellőképpen
felmelegedett vadászatra indul, de
legtöbbször a reggel beadott tücskök is a
spot felé igyekeznek, így szinte a kaméleon
szájába másznak, nem nagyon kell
vadászni ilyenkor...

Napközben alapállapotban az ágakon
mászkálást láthatunk. A jó az, ha a kaméleon
szép lassan mozog, néha látható az előre-
hátra imbolygó mozgás, amivel a szél által
mozgatott levelekhez próbál hasonlítani, nem
rossz hatásfokkal. Ha táplálékállat kerül a
látóterébe és éhes, akkor a viselkedése
rögtön megváltozik. Amennyiben nem érzi
magát veszélyben és nagyon éhes, akkor
gyakorlatilag megrohamozza a táplálékot
és lőtávolság határáról már el is kapja.
Ilyenkor láthatjuk, valójában milyen fürge is
tud lenni. Ha nem érzi magát teljes
biztonságban, vagy a táplálék mozgékony,
akkor csodálhatjuk meg, milyen tökéletes
ragadozónk van. A két szem közül az egyik
folyamatosan a zsákmányt figyeli, a másik
pedig a környezetet fürkészi, vajon őt nem
akarja-e megenni valaki más. Aztán amikor
a lassú, előre-hátra imbolygó mozgással a
táplálék közelébe ért, mindkét szemét az
áldozatra fordítja és lő! Tudnunk kell, hogy
nem mindig talál pontosan célba, de nagy
pontosságra képes. Az élelmet minden
esetben a ragadós végű nyelvének gyors
kilövésével kapja el. Csak mozgó eledelt
eszik és csak azt, amit meg is lát. Így
csipesszel mi is etethetjük, mert a csipesszel
kissé megnyomogatott lisztkukac önkén-
telenül csapkodni kezd, az nagyon érdekli a
kaméleont. Az evés és az emésztés is csak
kb. 25 °C hőmérséklet felett történik meg.
Ha hideg van, vagy ha az alomból is evett
egy kicsit, akkor előfordulhat, hogy vissza-
öklendezi az ételt (vagy alom darabot). Ezt
még nézni is rossz, ugyanis szegénynek
ragadós a nyelve, mint tudjuk, szóval nem
egyszerű az eset. Fűtsünk!

Mint a táplálkozásnál írtam, a kedvenc étel a
barna és a fekete tücsök, a viaszmoly lárvája
és a lisztkukac, valamint a legyek. A
lisztbogár és a gyászbogár lárvája nem
nagyon érdekli, csak ha ki van éhezve, akkor
fanyalodik rá. A táplálékból és a levegőből
(csak minimális mennyiséget) képes
folyadékot felvenni, de harmatcseppekből a
nyelvkilövéssel közvetlenül is szokott inni. A
többi hüllőfajhoz képest gyors az
anyagcseréje, sokat eszik és iszik. Ezért
általában sok táplálékállatot tartsunk a
terráriumban, de próbáljuk meg elérni, hogy
egyszerre azért csak annyit, hogy amit
egyszerre megeszik, azon túl csak egy-két
tücsök maradjon meg. Ha folyamatosan látja
a táplálékot, úgy elveszti az érdeklődését
iránta, megunja. Az élelmet így folyamatosan
változtatni kell, mert a sokoldalúságot szereti.
A szájába került élelmet a szája peremén
lévő kezdetleges fogsorral szétroppantja,
majd egyben lenyeli. Mivel nincs különálló
foga, így nem tudja megrágni a nagy
táplálékot, attól könnyen megfulladhat. Ezért
kell a kaméleon méretéhez igazítani a
táplálék méretét. Egyedül a lisztkukaccal esik
meg, hogy véletlenül ketté harapja, de
ilyenkor a szájából kieső darab már általában
nem mozog, így a kaméleon már azt nem
fogja megenni.

A szakirodalom szerint a sisakos
kaméleonok az élő eleség mellett különböző
zöldségeket és gyümölcsöt is fogyasztanak.
Én hiába próbálkoztam, a mi Kamillánk
vérbeli ragadozó...

A kaméleon üríteni az ágon mászva szokott,
az ürülék jobb esetben az almon köt ki,
rosszabb esetben a leveleken. Minden-
képpen távolítsuk el a terráriumból, mert
azon kívül, hogy büdös, még fertőzést is
okozhat, mivel a táplálékállatokra tud
tapadni. Azok ugyanis érdeklődnek az ürülék
iránt. Az egészséges ürülék fekete, sötét-
barna színű, kissé nedves, hengeres. Ha
másmilyen ürüléket találunk, akkor biztosak
lehetünk benne, hogy gond van a
táplálkozással. A sisakos kaméleon félig
szobatiszta: a terráriumban többnyire
ugyanazon a helyen végzi el a dolgát. Ha
szabadon engedjük a szobában, nem biztos,
hogy ilyen szerencsénk lesz.

A kaméleont az üveg terrárium falán
visszatükröződő képe nem idegesíti, de
vigyázzunk, a környezetében ne legyen
tükör, amiben láthatja magát, mert azt
fogja gondolni, hogy egy rivális kaméleont lát
és folyton stresszben fog élni. Véletlenül se
vegyünk neki papagáj-tükröt ajándékba!
Ne legyen kaméleonos hátterünk a számító-
gépen, vagy kaméleonos képernyővédőnk,
ha a monitort a kedvencünk is láthatja!

Alvó kaméleon
Alvó kaméleon. Csak a beteg, vagy az ásástól kimerült nőstény
kaméleon alszik az almon.

Szopós egeret evő kaméleon
Szopós egeret evő kaméleon.

A kaméleon farka
A kaméleon farka nyugalmi helyzetben órarugó-szerűen fel van
csavarodva. Mászás közben ez az ötödik végtagja, nagyon ügyes.

A kaméleon lába
A kaméleon lábujjai 3-2 arányban összenőttek és szembefordultak
egymással, így jól tud velük kapaszkodni. Az ujjak végén hosszú karmok
nőnek, melyek a nőstény ásó időszakában könnyen letörhetnek.


A sisakos kaméleon fején a koponyacsontokból ún. sisak nő,
mely az állat egész életében növekszik. A hímek nagyobb sisakot
növesztenek. Valószínűleg a rivalizálásban van szerepe a
fejdíszeknek.

A kaméleon szája
Az állat szája gyakorlatilag egyenes vonalú, kemény peremmel
rendelkezik, belül kis fogkezdemények sora található és a feltekert
nyelv. A hason és a gerincen kúp alakú pikkelyek alkotnak taréjt.

Szaporítás, szaporodás: én még nem
próbálkoztam a szaporítással, de a
szakirodalom szerint a nőstényt be kell
engedni a hím terráriumába és ha jó
időpontot választottunk ki, akkor
nem kezdik csépelni egymást, hanem a hím a
nőstény hátára mászik és a kloákájukat
összeszorítva megtermékenyíti a nőstényt. A
párosodás többsör is megtrörténhet. A
nőstényt ezután ki kell venni, mert a
párosodás megtörténte után újból
utálni kezdik egymást.

A hím szempontjából ennyi, a nőstény
szempontjából azonban érdekes dolgok
ténnek. A nőstény testében tojások
fejlődnek ki, a viselkedése gyökeresen
megváltozik. Az étvágya kezdetben meg-
marad, de közvetlenül a tojásrakás előtt
megszűnik. A kaméleon színe a tojások
megérése után szinte teljesen fekete, innen
láthatjuk, hogy eljött az idő.
A nőstény teljesen megőrül, mindenütt kutat,
ás és keresi a megfelelő tojásrakó helyet.
Mivel a hormonháztartása ilyenkor teljesen
felborul, így ne csodálkozzunk, hogy az
amúgy félős és ijedős kedvencünk
agresszívvé válik és mindenre támad.
Ha zavarja a terrárium egyik-másik
berendezése, akkor azt szedjük ki, mert
különben folyamatos stresszben él és ez
nincs jó hatással a vemhes nőstényre.

Ha eljött a tojásrakás ideje, akkor a
kaméleon legtöbbször az almon lesz látható,
amint itt is és ott is ás egy kicsit, valamint
kaparja a terrárium üvegét. Ilyenkor nagyon
fontos, hogy a terráriumban az alom
megfelelő legyen. A legjobban akváriumi
tőzegben tud ásni a kaméleon, de ebbe
nem tudja lerakni a tojásokat, mert nem
egyszerű üreget akar ásni, hanem vízszintesen
kis odút, vagy alagutat. A tőzeg viszont
beomlik. Segítsünk neki azzal, hogy egy
nagyobb cserepet lábakra állítunk,
ezzel kialakítva az alagutat, vagy bármilyen
akváriumdíszt elhelyezünk a tőzegben, amin
keresztül tudja verekedni magát. Az alomnak
minimum 10, de inkább 25-35 cm
magasnak kell lennie. Ajánlották a virágföldet
is, mert az nem omlik be, de az én kaméleonom
ragaszkodott a tőzeghez. A kaméleon 25-50
tojást rak, ez szinte a teste felét kiteszi, ne
csodálkozzunk, ha utána nagyon gebének
néz ki.

Figyelem! Nem csak a megtermékenyített
nőstény rak tojásokat! A sisakos kamélon
nősténye kb. 1 évesen válik ivaréretté és
ettől kezdve egy évben kb. négyszer
hajlamos tojást rakni. Akkor is, ha
hímmel sosem találkozott. Az eltérés annyi,
hogy a tojások héja ilyenkor nem
keményedik meg annyira, mint a
megtermékenyített tojásé. Tudnunk
kell azt is, hogy amennyiben a nőstény nem
talál olyan helyet, ahová letenné a tojásokat,
akkor képes azokat a testében visszatartani.
Ez nagyon veszélyes dolog, mert a tojások
idővel a petevezeték falához tapadnak és ott
gyulladások alakulhatnak ki. Az állat gyors
anyagcseréje és a túlélés kis valószínűsége
miatt nem vállalja senki a császármetszést,
szóval a dolgot neki kell megoldania. Arról
viszont nem sokan tudnak, hogy képes újbóli
nekifutással egy-két hét elteltével újból
nekiesni a tojásrakási procedúrának.
Mivel a tojásrakás napjában, napjaiban
élelmet egyáltalán nem vesz magához, így a
második tojásrakást csak nagyon jó erőben
lévő kaméleon bírja ki.

A tojásrakás során érdemes a kaméleont
figyelni, mert ha az alomban valahol elakad,
könnyen megfulladhat (mivel nem mindig tud
megfordulni ott, ahova elásott). Sikeres
tojásrakás után a kaméleon nőstény kissé
meghibban, minél távolabb akar kerülni a
tojásoktól, ilyenkor a végkimerülésig mászik
és a terrárium oldalát kaparja. Egy nap
elteltével viszont kezd visszatérni az étvágya
és egy hét alatt teljesen összeszedi magát.


A terméketlen tojásokat távolítsuk el a terrá-
riumból, mielőtt bomlásnak indulhatnának.


A kaméleonok szeme egymástól függetlenül mozgatható, az alsó
és a felső szemhéj összenőtt, külső blendeként a kép élességét növeli.
A szem az almot ásó nőstény esetén néha tisztításra szorul. Ezt langyos
vízzel vagy kamillateával és puha ronggyal végezhetjük, már amennyire
hozzáférünk.

A kaméleonok látása jó, a gondozójukat többnyire felismerik, a terrá-
riumukban jól tájékozódnak, az eleségállatok között különbséget
tudnak tenni. A mozgásra nagyon könnyen felfigyelnek, a repülő
rovarok pedig egyenesen izgalomba hozzák az állatot.

Pihenő kaméleon
Tojásrakás után pihenő kaméleon. Ilyen testhelyzetben pihenni
sosem szokott, de a tojások lerakása után egy napig rohangált és
a végkimerülés határára került. Aztán megunta és kiakasztotta magát
száradni egy-két napra. Fura, hogy így a legkényelmesebb neki, de
ne felejtsük el, hogy a tojások lerakása után 50 %-kal kisebb lett a
testsúlya!

Foltos sisakos kaméleon
Hogy mennyire gyors a kaméleonok élete? Két héttel a tojások
lerakása után már párosodásra képes, amit a nőstény élénk színezete
árul el. Ilyenkor a hímek tartka színezetére hasonlít és nem olyan
levélzöld, mint máskor. (Szakirodalom szerint 2 hónap elteltével
képes csak párosodni)

Keltető medence
Keltető edény (alulra kerül a víz a melegítővel, felülre a tojások
vermikulitos tálkában. Érdemes egy hőmérőt és egy
páratartalommérőt is elhelyezni benne.

A tojásrakás 30-40 nappal a párzás után történik, a tojások száma
50-90 db. A keltetést 26 °C-on kell végezni. A jó táptalaj víz és
vermikulit egyenlő arányú keveréke. A 21. héten kissé meg kell
nedvesíteni a keltető közeget,
hogy imitáljuk az esős évszakot. A kicsik 160-170 nap elteltével kelnek ki.

Vedlés: a hüllők időnként levedlik a régi
bőrüket. Nem folyamatosan, mint az emlősök
teszik, hanem egszerre az egészet. A vedlési
időszakot kisebb étvágytalanság előzi
meg, ilyenkor az állat kevesebbet is mozog.
A vedlés többnyire az orr-résznél kezdő-
dik, itt már egy nappal előtte láthatjuk, hogy
kissé világosabb a bőr és lassan az
összes bőr leválik kisebb-nagyobb dara-
bokban. A vedlés során a páratartalom nem
lehet nagyon alacsony, mert akkor a levedlett
bőr nem tud elválni az állat testétől, de nem
lehet nagyon magas sem, mert ilyenkor
nagyon fogékony a gombás bőrbeteg-
ségekre, ez pedig a magas páratartalom
mellett sokkal valószínűbb. A friss bőr az
UV fényre is nagyon érzékeny, az infra
hősugarakra pedig különösen.
Vedlés közben és után csak spotokkal és UV
mentes fénycsövekkel világítsunk, hogy a friss
bőr ne sérüljön. Ilyenkor az állatot véletlenül
se vegyük kézbe!

A levedlett bőrt távolítsuk el a terráriumból,
mert az ott bomlani és rothadni kezd,
azonkívül látványnak sem szép. A kaméleon
nem eszi meg a levedlett bőrét.

Frissen vedlett kaméleon
Frissen vedlett kaméleon. A szemen még van egy bőrdarab, ez az
alacsony páratartalomra utal.

Védekezés: ha a kaméleon veszélyben érzi
magát, akkor először megpróbál kevésbé
látható lenni. Ezt úgy éri el, hogy kissé mintá-
sabbá válik, valamint az ág ellenkező oldalára
fordul. Ez mulatságos, mert egy vékonyka ág
véletlenül sem tudja eltakarni őt, de egy
igazán sűrű lombkoronában beválhat. Ha ez
nem segít és tovább közeledik a veszély-
forrás, akkor kissé megemelkedik, felfújja a
testét, hogy nagyobbnak tűnjön. Ha tovább
fokozódik a veszély, akkor alapesetben
menekülésre fogja a dolgot, de ha harcias
kedvében van, vagy tojásrakási időszak
környéke van, akkor nagyra nyitja
a száját, hangosan kifújja a levegőt és képes
még harapni is. Jó nagyot harap és gyorsan,
de mivel csak fogkezdeményekkel
rendelkezik, így komoly sérülést nem tud
okozni. Ha ez sem segít, akkor még a
nyelvével is ki szokott lőni a veszélyforrásra,
bár ez a meglepetésen kívül mást
nem igen okoz.

A megijedt kaméleon sötét foltokkal,
pettyekkel tarkítottá válik. A teljesen
megrémült, álmából felriadt kaméleon
teljesen elfeketedik.

Amit fent leírtam azt higgyük el és ne
kínozzuk szegényt.

Menekülés közben gyorsan halad.
Gyorsabban, mint kiderülne a növényről amin
mászik, hogy elbírja-e a testsúlyát. Így
ilyenkor könnyen leesik, vigyázzunk rá!
Egyébként szinte kizárt, hogy leessen arról,
amin éppen mászik.

Ijedt kaméleon
A megijedt kaméleon felfújja magát, élénk színeket ölt és hangosan
fújtat. Ha tovább erőltetjük a dolgot, akkor harap is (elég gyorsan)
és a nyelvével is kilő a veszélyforrásra. Ha semmi nem jön be, akkor
képes halottnak tettetni magát.

Vedlő kaméleon
A vedlő kaméleon étvágytalan és viszketés gyötri. Az ágak és a lába
segítségével a teljes bőrfelület kb. két nap alatt teljesen eltávolodik. Ha
ez tovább tart, az az alacsony páratartalom rovására írható. A túl magas
páratartalom is ártalmas:
gombás bőrfertőződést kaphat az állat. Vedlés ideje alatt ne legyen a
terráriumban erős rágószervvel rendelkező táplálékállat!

Betegség: a kaméleonoknak a többi hasonló
méretű hüllőhöz viszonyítva nagyon gyors az
anyagcseréje és viszonylag sok folyadékot is
igényelnek. A leggyakoribb betegség a
krónikus kalciumhiány. Erről a linkek között
kis videót találhatunk. Kezdeti stádiumban
onnan lehet felismerni, hogy az állat remegve
mozog. Ezt nem lehet összetéveszteni a
himbálózó haladással vagy a kutató végtag-
mozdulatokkal. Olyan, mintha az állat did-
eregne. Ha a kalciumhiány rovább súlyos-
bodik, azt onnan láthatjuk, hogy szinte már
nem is mozog, nem reagál az ingerekre, az
étel sem nagyon érdekli. A kezdeti kalcium-
hiányt könnyen visszafordíthatjuk több
vitamin adásával, nagyobb teljesítményű
UV izzó vagy fénycső alkalmazásával. Ha
ez nem segít, akkor irány az állatorvos, aki
egy kalciuminjekcióval még elvileg segíthet.
Nagyon súlyos esetekben már ez sem segít.
Ilyenkor az állat az anyagcseréjéhez és a
tojásképzéshez szükséges kalciumot az állat
csontozatából és izomzatából vonja el és a
csontok könnyen törhetővé válnak. Ez
hasonló az embernél is tapasztalható csont-
ritkuláshoz. De jó tudnunk, hogy a kaméleon
kis súlya ellenére ilyenkor spontán törés
éppúgy kialakulhat, mint az embernél. A
törött csontú kaméleonnal pedig legjobb
tudomásom szerint egyetlen állatorvos sem
hajlandó már foglalkozni. Ilyenkor tényleg a
legjobb megoldás az elaltatás.

A másik gyakori probléma a kiszáradás. Ez
akkor jelentkezik, ha nem biztosítunk elég
magas páratartalmú levegőt és ivóvizet. Az
árulkodó jel a száraz széklet. A kiszáradás
könnyen vesekő és köszvény kialakulásához
vezethet, mely az állat szenvedését és
pusztulását okozhatja. Figyeljünk oda!

A frissen vedlett állat bőre nagyon érzékeny,
ilyenkor soha ne fogjuk meg vagy ne
kergessük a terráriumban, mert könnyen
megsérülhet a bőr és különböző fertőzések
érhetik az állatot. A friss bőrt a hő- és UV
sugaraktól is védeni kell, ilyenkor kapcsoljuk
ki ezeket a sugárzókat, csak spotlámpákat
használjunk. A frissen vedlett bőr a magas
páratartalmú levegő esetén védtelen a
gombák spóráival szemben, ilyenkor könnyen
kialakulhatnak különböző bőrbetegségek.
Ezeknek a betegségeknek a kezeléséről nincs
tapasztalatom, forduljunk állatorvoshoz!

A táplálékállatok zöme nem hordoz olyan
parazitát, mely a kaméleonra nézve veszélyes
lehet, de előfordulhat, hogy valamilyen féreg
települ meg a tápcsatornában. Keressük
fel az állatorvost és kérjünk valamilyen
féreghajtót, elvileg létezik külön hüllőknek
kifejlesztett változat is.

Jól táplált nőstény kaméleon
A képen látható kaméleon jól táplált és egészséges. A nőstény
oldalán a halvány sárga foltok arra utalnak, hogy lassan eljön a
tojásrakás időszaka. Megfigyelhető, hogy a végtagokon ötnél jóval
kevesebb karom maradt,
ez a nőstény ásási és menekülési kényszeréből fakad, idővel újra
kinő.

Tojásrakás után
A tojások lerakása után a sisakos kaméleon nősténye szinte girhesnek
tűnik. Mivel az állat térfogatának majdnem felét is kiteheti a tojások
térfogata, így érthető, hogy nagyon fontos a megfelelő kalcium-foszfor
arány a táplálékban, a bőséges táplálék és a jó
egészség a sok ásáshoz, valamint a rengeteg tojás lerakásához.

Beteg kaméleon a földön
Ha a kaméleonunkat az almon látjuk és nem ás, akkor biztosak lehetünk
benne, hogy nagy a baj. Ilyenkor rögtön irány az állatorvos! Kérjünk
kalcium ampullát (Calcimusc) és az állat szájába csepegtetve talán
sikerül megmenteni. Ha a az állat nem tud felmászni a meleg zónába,
akkor helyezzük alacsonyabbra a világítást, de ne süssük meg az állatot.
Ha nem járunk sikerrel és az állat
gyógyulására nincs esély, akkor ne kínozzuk, kérjük meg az állatorvost,
hogy altassa el kedvencünket.

Az oldalt készítette: Selmeci Marcell, 2007. január 21.