Mivel a mi nőstényünk körülbelül fél éves
korában került hozzánk, így a legfiatalabb
példányok viselkedését én is csak elmesélés-
ből és a könyvekből ismerem. A frissen
kikelt állatok azonnal tudnak járni, enni és
inni. A kis kaméleonok itatása mindenképpen
a növények leveleinek permetezésével
történik, az etetés pedig újszülött tücskökkel
és muslincákkal. Fiatal korban egy
terráriumban több egyed is tartható, de
egy-két hónap elteltével már el kell különíteni
őket, mert folyamatosan versengenek a
területért és a táplálékért.

A kaméleonok négy pálcika lábbal rendelkez-
nek és egy hosszú farokkal, ami csak kissé
vastagabb a lábuknál, viszont ugyanolyan jól
tudnak vele kapaszkodni. A lábakon öt ujj
található, melyek 2-3 arányban összenőttek
minden lábon és az így kialakult ujjkötegek
egymással szembe fordítva állnak, tökéletesek
a kapaszkodásra. Nyugalmi állapotban a
farok spirálszerűen fel van csavarodva,
mászás közben pedig úgy működik, mint egy
szőlőkacs. Hihetetlen, de a farka leghegyével
is képes a teljes testsúlyát megtartani. Alap-
állapotban nem mászik az állat rossz helyekre,
de ha menekül, vagy a hormonháztartása
felborul, akkor vigyázzunk, mert szenzációs
a mászóképessége. Természetesen a sík
üvegen nem tud felmászni, de az ujjai végén
kis karmocskák találhatók, így amibe azokat
vagy a farka végét meg tudja akasztani, az
már jó támpont a mászáshoz. A kaméleonok
farka nem nő vissza, ha az állat elveszíti és az
állat nélküle nagyon korlátozottá válik a
mozgásban, szóval ha van más háziállatunk,
ne engedjük össze a kaméleonnal.

A szemeken az alsó és felső szemhély össze-
nőtt, csak egy lyuk van a pupilla előtt, így
gyakorlatilag egy blende alakult ki, ami a kép
élességét növeli. A két szem egymástól
teljesen függetlenül, teljesen körbe mozgathatók,
így gyakorlatilag csak egy kis területet
takar ki az állat teste a látómezőből.

A kaméleont hátulról sem lehet észrevétlenül becserkészni.

Fiatal (fél éves) kaméleon nőstény. Még kissé alultáplált...

A napkeltével ébred minden esetben. Ha nem
így történik, akkor nagy baj van, ez
valamilyen betegségre utal, forduljunk
állatorvoshoz. Ébredés után a kaméleon
napfürdőt vesz, ezért elindul a magasba,
minél közelebb a meleget adó spotlámpák
felé. A napfürdőzéshez kissé felfújja
magát és a szakirodalom szerint ilyenkor
sötétebbre változtatja a színét. Ezt a mi
állatkánk nem teszi. Miután kellőképpen
felmelegedett vadászatra indul, de
legtöbbször a reggel beadott tücskök is a
spot felé igyekeznek, így szinte a kaméleon
szájába másznak, nem nagyon kell
vadászni ilyenkor...

Napközben alapállapotban az ágakon
mászkálást láthatunk. A jó az, ha a kaméleon
szép lassan mozog, néha látható az előre-
hátra imbolygó mozgás, amivel a szél által
mozgatott levelekhez próbál hasonlítani, nem
rossz hatásfokkal. Ha táplálékállat kerül a
látóterébe és éhes, akkor a viselkedése
rögtön megváltozik. Amennyiben nem érzi
magát veszélyben és nagyon éhes, akkor
gyakorlatilag megrohamozza a táplálékot
és lőtávolság határáról már el is kapja.
Ilyenkor láthatjuk, valójában milyen fürge is
tud lenni. Ha nem érzi magát teljes
biztonságban, vagy a táplálék mozgékony,
akkor csodálhatjuk meg, milyen tökéletes
ragadozónk van. A két szem közül az egyik
folyamatosan a zsákmányt figyeli, a másik
pedig a környezetet fürkészi, vajon őt nem
akarja-e megenni valaki más. Aztán amikor
a lassú, előre-hátra imbolygó mozgással a
táplálék közelébe ért, mindkét szemét az
áldozatra fordítja és lő! Tudnunk kell, hogy
nem mindig talál pontosan célba, de nagy
pontosságra képes. Az élelmet minden
esetben a ragadós végű nyelvének gyors
kilövésével kapja el. Csak mozgó eledelt
eszik és csak azt, amit meg is lát. Így
csipesszel mi is etethetjük, mert a csipesszel
kissé megnyomogatott lisztkukac önkén-
telenül csapkodni kezd, az nagyon érdekli a
kaméleont. Az evés és az emésztés is csak
kb. 25 °C hőmérséklet felett történik meg.
Ha hideg van, vagy ha az alomból is evett
egy kicsit, akkor előfordulhat, hogy vissza-
öklendezi az ételt (vagy alom darabot). Ezt
még nézni is rossz, ugyanis szegénynek
ragadós a nyelve, mint tudjuk, szóval nem
egyszerű az eset. Fűtsünk!

Mint a táplálkozásnál írtam, a kedvenc étel a
barna és a fekete tücsök, a viaszmoly lárvája
és a lisztkukac, valamint a legyek. A
lisztbogár és a gyászbogár lárvája nem
nagyon érdekli, csak ha ki van éhezve, akkor
fanyalodik rá. A táplálékból és a levegőből
(csak minimális mennyiséget) képes
folyadékot felvenni, de harmatcseppekből a
nyelvkilövéssel közvetlenül is szokott inni. A
többi hüllőfajhoz képest gyors az
anyagcseréje, sokat eszik és iszik. Ezért
általában sok táplálékállatot tartsunk a
terráriumban, de próbáljuk meg elérni, hogy
egyszerre azért csak annyit, hogy amit
egyszerre megeszik, azon túl csak egy-két
tücsök maradjon meg. Ha folyamatosan látja
a táplálékot, úgy elveszti az érdeklődését
iránta, megunja. Az élelmet így folyamatosan
változtatni kell, mert a sokoldalúságot szereti.
A szájába került élelmet a szája peremén
lévő kezdetleges fogsorral szétroppantja,
majd egyben lenyeli. Mivel nincs különálló
foga, így nem tudja megrágni a nagy
táplálékot, attól könnyen megfulladhat. Ezért
kell a kaméleon méretéhez igazítani a
táplálék méretét. Egyedül a lisztkukaccal esik
meg, hogy véletlenül ketté harapja, de
ilyenkor a szájából kieső darab már általában
nem mozog, így a kaméleon már azt nem
fogja megenni.

A szakirodalom szerint a sisakos
kaméleonok az élő eleség mellett különböző
zöldségeket és gyümölcsöt is fogyasztanak.
Én hiába próbálkoztam, a mi Kamillánk
vérbeli ragadozó...

A kaméleon üríteni az ágon mászva szokott,
az ürülék jobb esetben az almon köt ki,
rosszabb esetben a leveleken. Minden-
képpen távolítsuk el a terráriumból, mert
azon kívül, hogy büdös, még fertőzést is
okozhat, mivel a táplálékállatokra tud
tapadni. Azok ugyanis érdeklődnek az ürülék
iránt. Az egészséges ürülék fekete, sötét-
barna színű, kissé nedves, hengeres. Ha
másmilyen ürüléket találunk, akkor biztosak
lehetünk benne, hogy gond van a
táplálkozással. A sisakos kaméleon félig
szobatiszta: a terráriumban többnyire
ugyanazon a helyen végzi el a dolgát. Ha
szabadon engedjük a szobában, nem biztos,
hogy ilyen szerencsénk lesz.

A kaméleont az üveg terrárium falán
visszatükröződő képe nem idegesíti, de
vigyázzunk, a környezetében ne legyen
tükör, amiben láthatja magát, mert azt
fogja gondolni, hogy egy rivális kaméleont lát
és folyton stresszben fog élni. Véletlenül se
vegyünk neki papagáj-tükröt ajándékba!
Ne legyen kaméleonos hátterünk a számító-
gépen, vagy kaméleonos képernyővédőnk,
ha a monitort a kedvencünk is láthatja!

Alvó kaméleon. Csak a beteg, vagy az ásástól kimerült nőstény
kaméleon alszik az almon.

Szopós egeret evő kaméleon.

A kaméleon farka nyugalmi helyzetben órarugó-szerűen fel van
csavarodva. Mászás közben ez az ötödik végtagja, nagyon ügyes.

A kaméleon lábujjai 3-2 arányban összenőttek és szembefordultak
egymással, így jól tud velük kapaszkodni. Az ujjak végén hosszú karmok
nőnek, melyek a nőstény ásó időszakában könnyen letörhetnek.

A sisakos kaméleon fején a koponyacsontokból ún. sisak nő,
mely az állat egész életében növekszik. A hímek nagyobb sisakot
növesztenek. Valószínűleg a rivalizálásban van szerepe a
fejdíszeknek.

Az állat szája gyakorlatilag egyenes vonalú, kemény peremmel
rendelkezik, belül kis fogkezdemények sora található és a feltekert
nyelv. A hason és a gerincen kúp alakú pikkelyek alkotnak taréjt.

A hím szempontjából ennyi, a nőstény
szempontjából azonban érdekes dolgok
ténnek. A nőstény testében tojások
fejlődnek ki, a viselkedése gyökeresen
megváltozik. Az étvágya kezdetben meg-
marad, de közvetlenül a tojásrakás előtt
megszűnik. A kaméleon színe a tojások
megérése után szinte teljesen fekete, innen
láthatjuk, hogy eljött az idő.
A nőstény teljesen megőrül, mindenütt kutat,
ás és keresi a megfelelő tojásrakó helyet.
Mivel a hormonháztartása ilyenkor teljesen
felborul, így ne csodálkozzunk, hogy az
amúgy félős és ijedős kedvencünk
agresszívvé válik és mindenre támad.
Ha zavarja a terrárium egyik-másik
berendezése, akkor azt szedjük ki, mert
különben folyamatos stresszben él és ez
nincs jó hatással a vemhes nőstényre.

Ha eljött a tojásrakás ideje, akkor a
kaméleon legtöbbször az almon lesz látható,
amint itt is és ott is ás egy kicsit, valamint
kaparja a terrárium üvegét. Ilyenkor nagyon
fontos, hogy a terráriumban az alom
megfelelő legyen. A legjobban akváriumi
tőzegben tud ásni a kaméleon, de ebbe
nem tudja lerakni a tojásokat, mert nem
egyszerű üreget akar ásni, hanem vízszintesen
kis odút, vagy alagutat. A tőzeg viszont
beomlik. Segítsünk neki azzal, hogy egy
nagyobb cserepet lábakra állítunk,
ezzel kialakítva az alagutat, vagy bármilyen
akváriumdíszt elhelyezünk a tőzegben, amin
keresztül tudja verekedni magát. Az alomnak
minimum 10, de inkább 25-35 cm
magasnak kell lennie. Ajánlották a virágföldet
is, mert az nem omlik be, de az én kaméleonom
ragaszkodott a tőzeghez. A kaméleon 25-50
tojást rak, ez szinte a teste felét kiteszi, ne
csodálkozzunk, ha utána nagyon gebének
néz ki.

Figyelem! Nem csak a megtermékenyített
nőstény rak tojásokat! A sisakos kamélon
nősténye kb. 1 évesen válik ivaréretté és
ettől kezdve egy évben kb. négyszer
hajlamos tojást rakni. Akkor is, ha
hímmel sosem találkozott. Az eltérés annyi,
hogy a tojások héja ilyenkor nem
keményedik meg annyira, mint a
megtermékenyített tojásé. Tudnunk
kell azt is, hogy amennyiben a nőstény nem
talál olyan helyet, ahová letenné a tojásokat,
akkor képes azokat a testében visszatartani.
Ez nagyon veszélyes dolog, mert a tojások
idővel a petevezeték falához tapadnak és ott
gyulladások alakulhatnak ki. Az állat gyors
anyagcseréje és a túlélés kis valószínűsége
miatt nem vállalja senki a császármetszést,
szóval a dolgot neki kell megoldania. Arról
viszont nem sokan tudnak, hogy képes újbóli
nekifutással egy-két hét elteltével újból
nekiesni a tojásrakási procedúrának.
Mivel a tojásrakás napjában, napjaiban
élelmet egyáltalán nem vesz magához, így a
második tojásrakást csak nagyon jó erőben
lévő kaméleon bírja ki.

A tojásrakás során érdemes a kaméleont
figyelni, mert ha az alomban valahol elakad,
könnyen megfulladhat (mivel nem mindig tud
megfordulni ott, ahova elásott). Sikeres
tojásrakás után a kaméleon nőstény kissé
meghibban, minél távolabb akar kerülni a
tojásoktól, ilyenkor a végkimerülésig mászik
és a terrárium oldalát kaparja. Egy nap
elteltével viszont kezd visszatérni az étvágya
és egy hét alatt teljesen összeszedi magát.

A terméketlen tojásokat távolítsuk el a terrá-
riumból, mielőtt bomlásnak indulhatnának.

A kaméleonok szeme egymástól függetlenül mozgatható, az alsó
és a felső szemhéj összenőtt, külső blendeként a kép élességét növeli.
A szem az almot ásó nőstény esetén néha tisztításra szorul. Ezt langyos
vízzel vagy kamillateával és puha ronggyal végezhetjük, már amennyire
hozzáférünk.

A kaméleonok látása jó, a gondozójukat többnyire felismerik, a terrá-
riumukban jól tájékozódnak, az eleségállatok között különbséget
tudnak tenni. A mozgásra nagyon könnyen felfigyelnek, a repülő
rovarok pedig egyenesen izgalomba hozzák az állatot.

Tojásrakás után pihenő kaméleon. Ilyen testhelyzetben pihenni
sosem szokott, de a tojások lerakása után egy napig rohangált és
a végkimerülés határára került. Aztán megunta és kiakasztotta magát
száradni egy-két napra. Fura, hogy így a legkényelmesebb neki, de
ne felejtsük el, hogy a tojások lerakása után 50 %-kal kisebb lett a
testsúlya!

Hogy mennyire gyors a kaméleonok élete? Két héttel a tojások
lerakása után már párosodásra képes, amit a nőstény élénk színezete
árul el. Ilyenkor a hímek tartka színezetére hasonlít és nem olyan
levélzöld, mint máskor. (Szakirodalom szerint 2 hónap elteltével
képes csak párosodni)

Keltető edény (alulra kerül a víz a melegítővel, felülre a tojások
vermikulitos tálkában. Érdemes egy hőmérőt és egy
páratartalommérőt is elhelyezni benne.

A tojásrakás 30-40 nappal a párzás után történik, a tojások száma
50-90 db. A keltetést 26 °C-on kell végezni. A jó táptalaj víz és
vermikulit egyenlő arányú keveréke. A 21. héten kissé meg kell
nedvesíteni a keltető közeget,
hogy imitáljuk az esős évszakot. A kicsik 160-170 nap elteltével kelnek ki.

A levedlett bőrt távolítsuk el a terráriumból,
mert az ott bomlani és rothadni kezd,
azonkívül látványnak sem szép. A kaméleon
nem eszi meg a levedlett bőrét.

Frissen vedlett kaméleon. A szemen még van egy bőrdarab, ez az
alacsony páratartalomra utal.

A megijedt kaméleon sötét foltokkal,
pettyekkel tarkítottá válik. A teljesen
megrémült, álmából felriadt kaméleon
teljesen elfeketedik.

Amit fent leírtam azt higgyük el és ne
kínozzuk szegényt.

Menekülés közben gyorsan halad.
Gyorsabban, mint kiderülne a növényről amin
mászik, hogy elbírja-e a testsúlyát. Így
ilyenkor könnyen leesik, vigyázzunk rá!
Egyébként szinte kizárt, hogy leessen arról,
amin éppen mászik.

A megijedt kaméleon felfújja magát, élénk színeket ölt és hangosan
fújtat. Ha tovább erőltetjük a dolgot, akkor harap is (elég gyorsan)
és a nyelvével is kilő a veszélyforrásra. Ha semmi nem jön be, akkor
képes halottnak tettetni magát.

A vedlő kaméleon étvágytalan és viszketés gyötri. Az ágak és a lába
segítségével a teljes bőrfelület kb. két nap alatt teljesen eltávolodik. Ha
ez tovább tart, az az alacsony páratartalom rovására írható. A túl magas
páratartalom is ártalmas:
gombás bőrfertőződést kaphat az állat. Vedlés ideje alatt ne legyen a
terráriumban erős rágószervvel rendelkező táplálékállat!

A másik gyakori probléma a kiszáradás. Ez
akkor jelentkezik, ha nem biztosítunk elég
magas páratartalmú levegőt és ivóvizet. Az
árulkodó jel a száraz széklet. A kiszáradás
könnyen vesekő és köszvény kialakulásához
vezethet, mely az állat szenvedését és
pusztulását okozhatja. Figyeljünk oda!

A frissen vedlett állat bőre nagyon érzékeny,
ilyenkor soha ne fogjuk meg vagy ne
kergessük a terráriumban, mert könnyen
megsérülhet a bőr és különböző fertőzések
érhetik az állatot. A friss bőrt a hő- és UV
sugaraktól is védeni kell, ilyenkor kapcsoljuk
ki ezeket a sugárzókat, csak spotlámpákat
használjunk. A frissen vedlett bőr a magas
páratartalmú levegő esetén védtelen a
gombák spóráival szemben, ilyenkor könnyen
kialakulhatnak különböző bőrbetegségek.
Ezeknek a betegségeknek a kezeléséről nincs
tapasztalatom, forduljunk állatorvoshoz!

A táplálékállatok zöme nem hordoz olyan
parazitát, mely a kaméleonra nézve veszélyes
lehet, de előfordulhat, hogy valamilyen féreg
települ meg a tápcsatornában. Keressük
fel az állatorvost és kérjünk valamilyen
féreghajtót, elvileg létezik külön hüllőknek
kifejlesztett változat is.

A képen látható kaméleon jól táplált és egészséges. A nőstény
oldalán a halvány sárga foltok arra utalnak, hogy lassan eljön a
tojásrakás időszaka. Megfigyelhető, hogy a végtagokon ötnél jóval
kevesebb karom maradt,
ez a nőstény ásási és menekülési kényszeréből fakad, idővel újra
kinő.

A tojások lerakása után a sisakos kaméleon nősténye szinte girhesnek
tűnik. Mivel az állat térfogatának majdnem felét is kiteheti a tojások
térfogata, így érthető, hogy nagyon fontos a megfelelő kalcium-foszfor
arány a táplálékban, a bőséges táplálék és a jó
egészség a sok ásáshoz, valamint a rengeteg tojás lerakásához.

Ha a kaméleonunkat az almon látjuk és nem ás, akkor biztosak lehetünk
benne, hogy nagy a baj. Ilyenkor rögtön irány az állatorvos! Kérjünk
kalcium ampullát (Calcimusc) és az állat szájába csepegtetve talán
sikerül megmenteni. Ha a az állat nem tud felmászni a meleg zónába,
akkor helyezzük alacsonyabbra a világítást, de ne süssük meg az állatot.
Ha nem járunk sikerrel és az állat
gyógyulására nincs esély, akkor ne kínozzuk, kérjük meg az állatorvost,
hogy altassa el kedvencünket.