A folyadék egy jelentős része a táplálékállatokkal együtt jut a kaméleonba,
egy kisebb rész pedig a bőrén keresztül, a levegő páratartalmából. Sokszor
ez nem elegendő, ilyenkor nincs más, inni kell. A legtöbb sisakos kaméleon
nem hajlandó tálából inni. Ez érthető, hiszen a természetben fák, bokrok
koronáján élnek és nem másznak le a tócsákhoz inni, hiszen a földön nagyon
sebezhetők. Az élőhelyükön hajnalban harmatcseppek gyűlnek össze a
növények levelein, így reggelente ebből tudnak inni. Az ivás nyelvkilövéssel
történik.

Mivel néhány kaméleon hajlandó tálkából is inni, így tegyünk mi is egy
próbát, de ha hetekig nem látjuk a tálkából inni az állatot, akkor ne tartsunk
vizes edényt a terráriumban, mert túlzottan megnövelhetjük a levegő
páratartalmát, valamint ez kitűnő bogárcsapda, belefullad az összes tücsök.

A harmatot hétköznapi permetezővel tudjuk a levelekre juttatni. Erre szoba-
hőmérsékletű, egy-két napja állott csapvizet használjunk. Véletlenül se
használjunk ioncserélt vizet! Nem lesz baja a kaméleonnak a kemény víztől,
sőt, a kalcium nagyon is jól jön neki.

Az infúziós szerelék egy műanyag dekompressziós tartályból áll, melynek
kihegyezett műanyag tű található a tetején, ezt egy átlátszó gumicső köti
össze egy műanyag végződéssel, melyre a tűt lehet felhelyezni. A csövön
található egy állítható szorító is. Az acél tűt felejtsük el, arra nem lesz
szükség az itatáshoz. A műanyag tűt egy tartály aljába kell szúrni, ezt a
képen is látható módon legegyszerűbben egy üdítős palackból készíthetjük.
Az alját le kell vágni, hogy fentről könnyen tudjuk pótolni a vizet, a kupakba
pedig egy lyukat kell fúrni, amibe a műanyag tű beszorul. Még tömítés
sem kell, a két műanyag nagyon jól tapad egymáshoz. A gumicsövet
S alakban vezessük a terrárium felső szellőzőrácsán készített lyukon át,
majd a műanyag véget felhelyezve rögzíteni is tudjuk azt. A víz szobahő-
mérsékletű csapvíz legyen, a szabályzóval pedig állítsuk be, hogy a víz
szép lassan egy levélre cseppenjen. A kaméleon meg fogja találni, ha
szomjas lesz. Nem csak a levélről iszik, hanem az éppen kialakuló vízcseppet
is meglövi a nyelvével, ezért ne használjuk az infúziós tűt. Ez az eszköz
sokáig üzemképes marad, de idővel a szorítónál elöregszik a cső, ezt a
szorító áthelyezésével, majd új szerelék vásárlásával tudunk orvosolni.

A terrárium fölé szerelt infúziós szerelék. Könnyen szabályozható, utántölthető.
Eugene Bruins könyvében találhatunk többféle megoldást az itató berende-
zésekre, de szerintem az infúzis szerelék a legjobb egy szobai terráriumhoz.